Szőts István

SZŐTS ISTVÁN ÉLETRAJZI ADATAI

Szentgyörgyválya (ma: Románia), 1912. június 30. – Bécs, 1998. november 6.

Tanulmányok

Soproni, majd kőszegi kadétiskola elvégzése után a Ludovika Akadémiára járt, amelyet nem fejezett be

Munkahelyek

1939−1941 Hunnia Filmgyár, gyakornok

1943–1948 Szőts Film (saját filmgyártó cége)

1952−1955 Népművészeti Intézet, megbízott munkatárs (néprajzi filmeket készít)

Oktatói tevékenység

1964–1969: Osztrák Filmakadémia, filmrendezés

Művészeti szervezeti tagság

1992–1998 Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja

1993: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, rendes tag

1992: Académie Européenne du Cinéma et de la Télévision (Brüsszel)

_____________________________________

SZŐTS ISTVÁN: CURRICULUM VITAE

Dél-erdélyi vagyok. Hunyad megyében, Szentgyörgyválján születtem 1912. június 30-án. Bolthajtásos, öreg udvarházban laktunk. Római kőoroszlán állt a tornácra vezető lépcsők alján. Különös, ősi világ volt a szülőföldem. A nép hiedelmei, szokásai sötét, nehéz babonák emlékét őrizték. Az eget figyelő, a hold és a csillagok járásához igazodó, az állatok viselkedését fürkésző pásztorok több ezer éves bölcsessége és tapasztalata rám is hatott, és döntően befolyásolta ízlésemet, stílusomat. Az Emberek a havason, az Ének a búzamezőkről, a Kádár Kata, a Hallstadti ballada kritikusai mind hangsúlyozottan kiemelték filmjeim mély kapcsolatát a természettel. Flaherty Aráni emberéhez, Dovzsenko Földjéhez, Knut Hamsun, Jean Giono és Giovanni Verga műveihez hasonlították őket.

De szülőföldem nemcsak az ég és föld titkainak misztériumába avatott be, hanem formálta történelmi tudatomat, erdélyi magyarságérzetemet is. Ezen a földön évszázadok óta fenyegető veszélyben éltünk. Kora gyermekkoromtól kezdve én is gyakran menekültem. Menekültünk a szerb határszélről, katonatiszt apám garnizonjából az első világháború kitörésekor. Menekültünk 1916-ban, a románok betörésekor, amikor Dél-Erdélyt kiürítették. Menekültünk a háború végén, 1918-ban Váljáról. Később Erdélyből Magyarországra, én aztán még onnan is tovább. Korán megtanultam, hogy a határok nemcsak a térkép vékonyka vonalát jelentik, hanem emberi sorsokat kegyetlenül eldöntő tényezők lehetnek.

Senki nem választhatja meg korát és kortársait. Ebből adódik a magyarázat arra is, hogy „életművem" – nem szívesen használom ezt a szót – miért befejezetlen, töredék, torzó.

Sok terv, amiből nagyon kevés valósult meg; forgatókönyvek, amelyekből nem lett film; filmek, amelyek félbe maradtak, és a befejezettek legtöbbjébe is belekötött a cenzúra.

Ám ha valaki túllépte az átlagos európai ember életkorát, hátralévő idejét ne kesergéssel töltse. A meddő éveket, az elsikkadt lehetőségeket már úgysem hozza vissza többé senki.

Az is gyenge vigasz persze, hogy ennek a korszaknak nem én voltam az egyedüli vesztese. Németh László középiskolai tanári száműzetése, Bartók önként vállalt emigrációja, a Csodálatos mandarin vagy Madách remekművének, Az ember tragédiájának betiltása, Sinka, Szabó Lőrinc elhallgattatása, avagy a proletár Derkovits, a „bolond" Csontváry formalistának bélyegzett művei, Ferenczy Béni eltávolított szobrai, Aba-Novák bemeszelt freskói – és folytathatnám – sokkal, de sokkal nagyobb veszteségei voltak az egyetemes és magyar kultúrának, mint az a pár film, amit én nem tudtam megvalósítani.

A körém rakódott évgyűrűk azonban valami pozitívumot is bizonyítanak. Azt, hogy egyáltalán élek. Hogy túléltem két világháborút, forradalmakat, három káplár uralmát – mert se Sztálin, se Hitler, se Musssolini nem vitte többre altiszti rangnál –, a zsarnokság, a terror minden árnyalatát: vöröset, zöldet, fehéret, barnát… Trianont, az ország megcsonkítását és szülőhazám, Erdély elvesztését kétszer is. A határok, aknazár és szögesdrót kegyetlen anakronizmusát. Négyszer cseréltem útlevelet, állampolgárságot, a meneküléssel és az emigrációval éppúgy ismeretségbe keveredtem, mint a nagyon tapintatosan személyi kultusznak címkézett, belém ivódott rettegéssel.

Mégsincs semmi rendkívüli az életemben. Nélkülözte a véres szenzációkat, tömegsírokat, koncentrációs tábort, ÁVO-t, Andrássy út 60-at, keretlegényt és hóhért. A Kárpát-medencében, a Duna–Tisza közén a közelmúlt és a jelen nagy történelmi földrengéseinek korában, a politika útvesztői, a gyűlölet, a bosszú s az elszabadult indulatok között sok ezer emberrel is megtörtént hasonló. Ugyanakkor példázza azt is, hogy a hatalom kezében milyen törékeny, gyönge, védtelen és kiszolgáltatott az ember. Elnémításához, tehetsége elfojtásához még börtön sem szükséges, elég az éltető oxigén lassú elvonása, remények, tervek, felívelő szárnyalások letörése.

Lelkiismereti okokból – néha évekig tartó kényszerszünetek közbeiktatásával – sokszor önként szakítottam a filmmel, hogy elkerüljem a propagandafilmek készítését, a hazugságok terjesztését. Némi vigasz, hogy ezért ma sem kell megtagadnom töredékes filmjeim eszméit, ideológiáját, legfeljebb technikai vagy művészi fogyatékosságukért szégyenkezhetem.

Most, az utolsó évek mérlegkészítésekor látom, milyen pazarlón bántam az évekkel. Ilyenkor aztán vigasztalásként valami filozófiát, életbölcsességet talál ki a maga mentségére az ember.

A nagy számok törvényére, a természet tékozló munkamódszerére hivatkozom most én is. Hány ezer makkot terem egy tölgyfa, amíg végre egy kihajt és gyökeret ereszt!

Legtermékenyebb éveim meddőn múltak el. Mégis jóleső elégtétellel látom, hogy sok minden valóra vált az álmaimból, s a Filmakadémiáról és a kísérleti stúdiókból – amelyek megvalósítása érdekében én is annyit küzdöttem, vitatkoztam – tehetséges fiatalok kerülnek ki, és sokkal optimálisabb körülmények között startolhatnak, mint a mi generációnk.

Vigasztal az is, hogy a nyomok, amelyeken elindultam, az álmok és célok, ahová elérni szerettem volna, már életemben is gyakran megvalósultak. Igaz, hogy másoknál, másképp, de mégis film lett belőlük.

A megfilmesítés jogát tőlem elorozva bár, de leforgatták a Beszterce ostromát.

A betiltott Ének a búzamezőkről alföldjének fekete-fehér, tömör és egyszerű kompozícióit monumentálisan felnagyítva tükrözi később sok magyar film képsora.

A Gyilkos havas első világháborúban kiégett üszkös erdeje beépült Kósa Ítéletébe.

A Tatayval együtt elkezdett és abbahagyott Tűz a hegyen Badacsonyából befejezett szép film lett.

A gondolatok, tervek folytatódnak, nem sikkadnak el egészen. Ha erre gondolok, könnyebb lesz számomra életem sommázása, meddő éveim tartozik-követel rovatának lezárása, az elszámolás az eltékozolt talentumokkal.

Egy régi görög bölcs a férfi életét akkor tartja teljesnek, ha „…legalább egy fát ültetett, egy fiúgyermeket nemzett és megírt egy könyvet".

Én sok gyümölcsfát ültettem Válján, de csak csonka törzsük maradt meg, bosszúból kivágták őket.

Igazi nagy könyvet nem írtam, csupán két kis könyvecskét: a Röpiratot és – sok más mellett – a Batthyányról megjelent irodalmi forgatókönyvet.

Fiúgyermekem nincs, csak egy lányom. Kingának hívják. Nemcsak azért, mert szép név, hanem azért is, mert nehéz németre fordítani.

1989 az exhumálások éve volt. Ez idő óta sok hivatalos elismerésben részesültem. A meddő éveket és az elsikkadt lehetőségeket azonban semmiféle cím, rang, díj vagy kitüntetés nem tudja visszahozni.

Mentségemre Tinódi Lantos Sebestyén ódon veretű szavait pajzsként magam előtt tartva próbálok védekezni, és elszámolni a reám bízott talentumokkal:

…az, mi keveset írtam, igazat írtam.

Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért

hamisat nem írtam…

In: Szőts István: Szilánkok és gyaluforgácsok. Egybegyűjtött írások, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, szerk.: Pintér Judit és Zalán Vince

Az életrajzot összeállította: Pintér Judit [2013]

FILMOGRÁFIA

JÁTÉKFILMEK

Emberek a havason

Író: Nyírő József, forgatókönyv: Szőts István, Nyírő József, operatőr: Fekete Ferenc, zene: Farkas Ferenc, vágó: Kerényi Zoltán, rendezőasszisztens: Morell Mihály

Szereplők: Szellay Alice, Görbe János, Bihari József

1941, fekete-fehér,103 perc

Ének a búzamezőkről

Író: Móra Ferenc, forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Makay Árpád, Hegyi Barnabás, zene: Polgár Tibor, rendezőasszisztens, vágó: Morell Mihály

Szereplők: Szellay Alice, Görbe János, Simon Marcsa, Bihari József, Bánhidi László.

1947, fekete-fehér, 86 perc

RÖVID- ÉS DOKUMENTUMFILMEK

Látogatás Kisfaludy Strobl Zsigmond műtermében

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Makay Árpád

1941, fekete-fehér, 15 perc

Kádár Kata

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Dulovits Jenő, zene: Kodály Zoltán, énekel: Szilvássy Margit

Szereplők: Szellay Alice, Halász Géza

1944, fekete-fehér, 11 perc

Kövek, várak, emberek

Forgatókönyv: Szőts István, szakértő: Raffay Anna, operatőr: Herczenik Miklós, zene: Lajtha László, vágó: Morell Mihály

1955, fekete-fehér, 30 perc

Melyiket a kilenc közül?

Író: Jókai Mór, forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Hegyi Barnabás, zene: Farkas Ferenc, vágó: Morell Mihály

Szereplők: Bihari József, Ajtay Andor

1957, fekete-fehér, 47 perc

BEFEJEZETLEN FILMEK

Tűz a hegyen (1944)

Tetemrehívás (1978)

AUSZTRIÁBAN KÉSZÜLT DOKUMENTUM- ÉS PORTRÉFILMEK

Hallstadti ballada / Hallstätter Ballade

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Barsy Andor, zene: Oskar Wagner

1960, fekete-fehér, 12 perc

Stephansdom

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Peter Pochlatko

1962, fekete-fehér, 20 perc

Das Grabmal des Kaisers /A császár síremléke

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Peter Pochlatko

1962, fekete-fehér, 12 perc

Betty Fischer

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Peter Pochlatko

1968, fekete-fehér, 27 perc

Gustav Klimt

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Gerhard Schedl, zene: Korényi Béla

1969, színes, 21 perc

Egon Schiele

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Gerhard Schedl, zene: Korényi Béla

1971, színes, 31 perc

Otto Wagner

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Gerhard Schedl, zene: Korényi Béla

1971, színes, 35 perc

Remigius Geyling

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Gerhard Schedl, zene: Korényi Béla

1971, fekete-fehér-színes, 39 perc

Wotruba

Forgatókönyv: Szőts István, operatőr: Gerhard Schedl, zene: Korényi Béla

1975, fekete-fehér, 34 perc

SZŐTS ISTVÁN KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL KÉSZÜLT NÉPRAJZI FILMEK

Néprajzi Múzeum, Etnológiai Adattár Filmgyűjteménye

A bujáki várban

Bujáki népviseletek

Barkaszentelés

Búzaszentelés

Lilázás

Kiszeégetés

Tavasz a vár alatt

Lucázás

Regölés

Aprószenteki korbácsolás

Háromkirályok-járás

Szamosháti fonó

Újévköszöntés (Kecskejáték)

Busójárás

Tavaszi mise

Disznópörkölés

Pincézés (télen)

Mátkálás, húsvéti tojásfestés

Őrhalmi táncok

Lakóházak, templomornamentikák

Magyarországi néptáncoltató

MTA Népzene-kutatócsoport Gyűjteménye

A váraljai húsvét

Névnap a cserénynél

Rönkhúzás

Cigánylakodalom

A vas megyei pünkösdölők

Táncmotívum gyűjtés

FONTOSABB MEG NEM VALÓSULT FILMTERVEK, FORGATÓKÖNYVEK

Az aradi tizenhárom (irodalmi forgatókönyv, 1970-es évek vége)

Balta (filmterv Mihail Sadoveanu regényéből, 1946)

Bartók Béla erdélyi népdalgyűjtése (szinopszis, 1946, 1955)

Beszterce ostroma (forgatókönyv Mikszáth Kálmán regényéből, 1944)

Boszorkánysziget (filmterv Raffy Ádám regényéből, 1957)

Bölcsőtől a koporsóig – dokumentumfilm a magyar népéletről (filmterv, 1944, 1955)

Az élet kapuja (filmterv Herczegh Ferenc regényéből, 1957)

Az éhség (szinopszis, 1960–63)

Elysiumi mezők (szinopszis és egy jelenet forgatókönyve Salvador de Madariaga darabjából, 1965 körül)

Feltámadás Makucskán (filmterv Szabó Dezső elbeszéléséből, 1976 körül)

G. B. L. Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága (irodalmi forgatókönyv, 1976 körül)

Háromszéktől a Himalájáig – Kőrösi Csoma Sándor életútja (filmterv, 1955, 1976)

Havasok asszonya (forgatókönyv Raffy Ádámmal az író Erdélyi Szent Johanna c. regényéből, 1948, 1957)

Hitvita (filmterv,1990 körül)

A hóhér kötele (filmterv Szabó Dezső A kötél legendája c. novellájából, 1976 körül)

Két férfi (forgatókönyv Illyés Gyula drámája alapján, 1948)

Magdaléna két élete (forgatókönyv Herczeg Ferenc regényéből, 1944)

Rózsa Sándor (filmterv, 1957)

Vendégjáték Bolzanóban (filmterv Márai Sándor regényéből, 1980-as évek)

A vérmedve (szinopszis Merimée regényéből, 1965 körül)

A filmográfia és a bibliográfia a Metropolis című folyóirat 1998/2. számának felhasználásával készült; összeállította: Fazekas Eszter és Pintér Judit.