Kossuth-díjas és Ybl Miklós-díjas építész, a Nemzet Művésze
CSETE GYÖRGY ÉLETRAJZI ADATAI
Szentes, 1937. november 5. – Budapest, 2016. június 28.
Tanulmányok
1953–1957: Debreceni Református Kollégium
1957–1961: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar
Munkahelyek
1961–1962: Budapesti Ásványőrlő Vállalat
1962–1963: Pestvidéki Ásványbánya és Előkészítő Vállalat
1964–1970: Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat
1970–1973: BARANYATERV (Baranya Megyei Tanácsi Tervező Vállalat)
1973–1978: PÉCSITERV (Déldunántúli Tervező Vállalat)
1978–1987: Országos Természetvédelmi és Környezetvédelmi Hivatal
1988–1988: Országos Környezet- és Vízgazdálkodási Minisztérium
1988–1993: Arbocoop GM, Szarvas
Oktatói tevékenység
1964–2016: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar
1986–2016: Innsbrucki Egyetem, vendégprofesszor
Művészeti szervezeti tagság
1992–1994: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja
2012–2016: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag
1961–2016: Magyar Építőművészek Szövetsége tagja
Társadalmi szervezeti tagság
1993–2016: Lechner Ödön Társaság, alapító
__________________________________________
AZ ÉLŐ ÉPÍTÉSZET - CSETE GYÖRGY ÉPÍTŐMŰVÉSSZEL BESZÉLGET KISMARTONI JÁNOS
Csete György építőművész a magyar természetközeli élő építészeti stílus egyik újraélesztője. A Magyarok Világszövetsége javaslatára 1997-ben Kossuth Díjat kapott. Munkássága során lakóépületeket, irodaépületeket, templomokat és különleges rendeltetésű épületeket tervezett.
Mostanában Budapesten és az ország több nagy városában is minél magasabb bankpaloták, gránit, réz, rozsdamentes acélcsodák születnek, a 30-as évek Amerikájához hasonlóan. Mi lehet az oka ennek?
– Azt hiszem, hogy ez szoros összefüggésben van az automobilizmussal és az ehhez hasonló őrületekkel. Megszületett az ilyen eldobható, elfeledhető, mindig megújítható konzervdoboz építészet, amely 50-100 emeletes, meg még magasabb épületeket is eredményezhet. A világ építészetének egyik legnagyobb alakja Frank Lloyd Wright, akiben az organikus természetelvű építészet megteremtőjét is tisztelhetjük, épített egy magas épületet, amely a közelmúltban bontócsákány alá került. Óriási felháborodás támadt, hogy Wright épületét le akarják bontani. De hát még magasabbat, még nagyobbat és még csillogóbbat akarnak a helyébe építeni, valószínű, hogy már meg is építették. Hozzáteszem, hogy ezek az épületek lenyűgözően szépek, nemes anyagból készülnek, zárt világot képeznek, légkondicionált, mesterséges az egész rendszer, ami az épületen belül működik. Most kérdés, hogy élhetünk-e egy inkubátorban, miközben a körülöttünk lévő valóságos élő természetet letöröljük, leradírozzuk, elpusztítjuk. Ezeket az épületeket nemcsak az unalom fenyegeti, hanem a következő cég is, amelyik még magasabbat és még csillogóbbat próbál építeni, de kérdés, hogy érdemes-e?
Hogyan válhatott a pénz ilyen Istenné, hogy nagyobb épületeket emelnek neki, mint a valóságos Istennek a katedrálisok építészetében? Ez erkölcsi kérdés. Ezek az épületek nem megbecsült tagjai az építőművészetnek, még akkor sem, ha szépek, mert mindenki tudja, hogy el fognak tűnni és másik kerül a helyükbe. Ezeket nem őrizgetjük úgy, mint az athéni panthenont vagy mást. Tudjuk, hogy ezeknek végük van, ugyanúgy mulandók, mint egy autó, amelyik a divat-, a stílusáramlatok hatására mindig új és új formát vesz fel, mert az is a cég reklámja a maga módján.
– Az építkezések betontörmeléke, egyáltalán a lebontandó épület szemete, meddőik, a szállítás során keletkező károk rendkívüli módon szennyezik a környezetet. Nyilvánvaló, hogy a mi civilizációnk sem örök. Más birodalmak, civilizációk és kultúrák sem az öröklétnek épültek. Ugyanúgy el fognak tűnni évezredek múltán, mert ez a világ rendje. Mi marad majd e kb. 100 éves kultúrák után? Nyilván, ami a talaj fölött van, az eltűnik, a romok is eltűnnek. A jövő archeológusai -- ha lesznek -- csodálkozva tapasztalják majd, hogy mi az ördög ez a rengeteg négyszögletes betonból, acélból összetákolt valami? Ezek az épületeink alapjai. Egy-egy ilyen épületnek a maradványai évszázadokra tönkreteszik azt a területet, melyen állnak, szemben például egy tanyaépülettel az Alföldön, amelyik agyagból, sárból épült, amit a tanyaudvarról termelt ki a gazda meg a barátja. Amikor a gazda netán meghalt, nem sok idő múlva a háza ugyanúgy összeroskadt, mint ahogy meghalt a gazdája. És ma már a búzamezőben egy sárgább, halványabb zöldebb folt őrzi ennek a valamikori hajléknak az emlékét. Ez a ház nem szennyezte be a természetes környezetét, sem akkor, amikor építették, sem pusztulása után, hanem abba olvadt vissza. Azt nem mondom, hogy ez az egyetlen módja az építészetnek, de mintegy a civilizációs csődből kivezető egyik ideaként újra és újra fel kell magunk elé vázolnunk.
A legnagyobb fájdalommal tapasztalom, hogy bár évekkel ezelőtt elindult egy olyan építészeti kísérletsorozat, amelyben a technika ugyanúgy megtalálta a helyét, organikus funkcióját, mint ahogy megtalálták a természetes anyagokat is, az ország mégsem választotta ezt az utat. Azt mondom, hogy még mindig nem késő egy olyan természetelvűbb, élőbb, szervesebb, emberségesebb építészeti útra térni Magyarországnak, amelyik példaadó lehet a világ más államai, más népei számára is.
Lechner Ödön a múlt század fordulóján találta meg ezt az utat.
– Ő a „sarat" alkalmazó építészet legnagyobb magyarországi alakja, hiszen épületeiben a téglától az azokat összeragasztó malterig, a színes majolika-díszekig, minden földanyagú. Ez nem azt jelenti, hogy nem használta az üveget, az acélt, amit a korabeli technika is felkínált már a számára. Amikor egyszer megkérdezték, hogy miért készíti a tetőket ilyen szép, de mégis drága színes anyagból, amikor az összes por leülepedik a tetőn, akkor azt válaszolta, hogy az első jótékony nyári zápor beleviszi majd azt a csatornába, és a tető ugyanolyan tisztán és szépen fog ragyogni, mint megépítésekor. Őbenne én nem is annyira csak a színes és a nemzeti karakterhez igazodni akaró építészet atyját tisztelem, akihez kötődik Koós Károly és még sokan mások is. A maga módján ő volt az úgynevezett magyar organikus építészet -- én inkább élő építészet kifejezést használom -- elindítója is. Élő építészetet mondok, mert nemcsak az élő anyagról van szó, hanem az épület léte is legyen olyan, mint egy élőlényé. Amíg benne lakom, él, utána velem együtt elmúlik. A lechneri gondolatból sarjadt ki ez a fajta építészet is, amelyik tulajdonképpen a magyar építészetet, építőművészetet világszerte ismertté és megbecsültté tette úgy, mint magyar organikus építészetet. A lechneri gondolat nélkül ebből nem lett volna semmi. Ez az építészeti irányzat Magyarországon szinte egy időben több gócponton született meg. Makovecz Imre körül alakult egy építészeti iskola Budapesten, Kecskeméten Kerényi József körül és Pécsett pedig én körülöttem. Ebből az együttesből, ebből az együttlétből született az a világszerte ismert organikus magyar építészet.
Szarvas városa nekem kedves. Ott dolgozom egy kitűnő barátomnál, Roszik Jánosnál, aki évekkel ezelőtt foglalkozott már azzal a gondolattal, hogy építene egy csárdát a Körös-parton, szemben a kastéllyal, háta mögött pedig az arborétummal. Ez egy nagy építészeti kihívás. Szarvas városa az egész országban a legjobban fásult város. Az arborétum adta annak idején a növényeket a városnak, melyek mára már terebélyesek és nagyok. A Ciprus csárda közvetlen közelében van egy mocsáriciprus-csoport. E fák gyökérzete szinte nem is fára, hanem inkább az állatokra hasonlít, ahogy a vízben állva szívják fel a vizet. Nagy hatással voltak rám, úgyhogy maga a csárdaépület is olyan, mintha négy nagy ciprusfa állna körül egy kis tisztást, és erre borult rá az épületköpönyeg. Ily módon ez a ház az arborétumhoz is kötődik, egy valóságos élőlényhez is, egy fához is kötődik, meg a vízhez is, és természetesen az emberhez is, meg akkor a halakhoz is, akik a vízben úsznak.
Jó tíz évvel ezelőtt beszélgettünk egyszer arról, hogy nem is az építészeti tervezői munkában lát örömöt, hanem az alkotó gondolkodásban, a gondolkodásmódjában.
– Tényleg sokfelé tanítottam, sokfelé működtem, Innsbrucktól Budapestig vagy a Hortobágyig. Számomra komoly elismerést jelentett, hogy az innsbrucki hallgatók egyre nagyobb csoportja vett körül engem. Mi a gyerekekkel mindig építettünk is valamit, nemcsak rajzoltunk. Azokat a természethez kötődő elveket, amelyek bennem munkálnak ma is, megpróbáltam a gyerekekkel végső, maradandó, emlékműszerű formába önteni. Mindig onnan vettük az építőanyagunkat, ahol éppen voltunk. Ha a hortobágyi puszta kínálta az építési területet, akkor nem lehetett más építőanyag, csak a nád meg a sár, helyesebben az agyag.
Vagy a vályog.
– Vályogot vetettünk volna, de erre sajnos nem került sor, mert az egy hosszadalmasabb dolog. Sajnálhatja a magyarországi cigányság is, hogy ez a nemesen szép foglalkozás hovatovább eltűnt. És mi az eredménye? Régen egy vályogházon, bár keményen kellett dolgozni, de ezek a házak ma is állják a sarat. Hőtechnikailag sokkal jobbak, mint a téglaházak, egészségesebb a klímájuk, megfelelőbb a páratartalmuk, ami az emberi szervezet számára létfontosságú. Még a téglaházakban sem olyan jó, a panelházakban meg a legrosszabb. Az a szülő, aki úgymond a legegészségesebb környezetet építette meg leendő gyermekének, csodálkozhat azon, hogy gyermeke miért születik már csecsemőként is asztmával. A puskapor-száraz levegőben bizony por is van rendesen, meg gomba is.
Amikor dolgozom, akkor az adott témának nagyon utánanézek. Mi mindent tudott az emberiség, mit tudott a fával vagy más hajlékony eszközzel építeni mondjuk ötezer évvel ezelőtt. Nemcsak a mában kell élni, hanem a múltban is, nem lehet tudni, hogy mikor lehet a régi technikákat újra használni, mikor jön el ismét egy olyan korszak, amikor egyik vagy másik dologra feltétlenül és nagyon nagy szükségünk lesz. Ez nem a technika valamilyen visszafejlődését jelenti, hanem lehet, hogy egy-egy ilyen eszköz vagy egy tárgy adhat óriási lökést az emberi civilizációnak.
In: Cédrus, 1998/5.
Munkák
Megvalósult épületek
1965 Kőörlő, Nemesgulács
1965 Vérhalom téri társasház, Budapest
1967 Üdülő, Bánk
1967 Tamás utcai társasház, Budapest
1974 Forrásház, Orfű (2005 óta műemlék)
1975 Atomerőmű lakótelep, Paks
1982 Árpád-házi Szent Erzsébet templom, Halásztelek
1982 Ujady ház, Budapest
1983 Kátai ház, Szentendre
1983 Palotás ház, Dunaújváros
1985 Ciprus csárda, Szarvas
1985 Ravatalozó, Füzér
1989 I. és II. világháborús emlékmű, Mártély
1990 Gulya csárda, Balatonszentgyörgy (Sánta Gáborral)
1991–1998 Erdők temploma és múzeuma, Ópusztaszer (Nemzeti Történelmi Emlékpark)
1993 Pusztatemplom, Hortobágy
1994 Műteremház, Mártély
1996 Református csillagtemplom, Kőszeg
1996 Honalapítási emlékmű, Pomáz
1996 Világmagyarság Háza-hajléka, Ópusztaszer (Nemzeti Történelmi Emlékpark)
1996 Velencei biennále Magyar Háza, rekonstrukció
1996 Honfoglalási emlékoszlop, 896-1956-1996, Mártély
1998 Mammutfenyő-ház, Ópusztaszer (Nemzeti Történelmi Emlékpark)
1998 Megbékélés Kápolna, Beremend
1998 1848-1849-es emlékmű, Mártély
1999 Hód-tavi csata emlékhelye, Hódmezővásárhely (Szalai Ferenccel és Csete Ildikóval)
2000 Millenniumi kilátó, Cserépfalu
2000 Millenniumi kápolna, Medgyesháza
2004 56-os kápolna, Kiskunmajsa
Lovasközpont, Szarvas
2006 Kemencekápolna, Kishegyes
2006 Tégláskerti református templom, Debrecen
Kiállítások
Egyéni kiállítások
1985 Csete György építész kiállítása, Sárvár
1988 Népi építészeti kiállítás, Megyei Művelődési Központ, Székesfehérvár
1989 Csete György építőművész tárlata, Művelődési Központ Kisgaléria, Szentes
1993 A néphagyomány mai művészetünkben, Cseresnyés kollégium, Hódmezővásárhely (Csete Ildikóval)
1993 Csete György és Csete Ildikó kamarakiállítása, Collegium Hungaricum, Bécs
1994 Csete György és Csete Ildikó kamarakiállítása, Magyar Intézet, Pozsony
1997 Szent István intelmei, 1015 / Az 1956-os szabadságharc halálraítéltjei / Ópusztaszer, Erdők temploma és múzeuma, 1996, Burg Stadtschlaining (Szalónak), Ausztria (Csete Ildikó, Csete Örs, Csete György közös kiállítása)
2000 Csete György és Csete Ildikó kiállítása, Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria, Budapest
2001 Három Csete, Vigadó Galéria, Budapest (Csete Ildikó, Csete György, Csete Örs közös kiállítása)
2001 Csete György és családja közös kiállítása, Városi Könyvtár, Szentes (Csete Ildikó, Csete György, Csete Örs közös kiállítása)
2005 Csete Ildikó, Csete György, Csete Örs kiállítása, Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnázium galériája, Debrecen
2006 Csete György és családja rajzai, Kőszegi református templom Csillagterem, Kőszeg (Csete Ildikó, Csete György, Csete Örs közös kiállítása)
2009 "Arcpoétikánk", Klebelsberg Kultúrkúria, Budapest (Csete Ildikó, Csete György, Csete Örs közös kiállítása)
2010 Csete Ildikó textilművész, Csete György építészmérnök és Csete Örs fotográfus kiállítása, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Gross Arnold terem, Beregszász, Ukrajna
2011 Csete Ildikó és Csete György kiállítása, Városi Képtár, Orosháza
2014 Vadász György és Csete György építész közös tárlata, Fonó Budai Zeneház, Budapest
2015 Virágvasárnap együtt mindnyájan, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely (Csete Ildikóval)
2016 Hajlék (emlékkiállítás Csete György munkáiból), Kőszegi református templom Csillagterem, Kőszeg
Csoportos kiállítások
1959 Kiállítás az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) Rajzi tanszék hallgatóinak munkáiból, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) Rajzi tanszék, Mintázó, Budapest
1973 Csak tiszta forrásból, Fészek Klub, Budapest
1974 Kondor Béla emlékkiállítás: A mindenség mutogatója, Fészek Klub, Budapest
1977 Pécsi Tervező Vállalat ifjúsági irodája tervezőinek kiállítása, Ifjúsági ház, Pécs
1977 Népművészet - kortárs művészet, Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvara, Debrecen
1978 II. Dél-dunántúli építészeti kiállítás, Pécs
1981 Tradition and Metaphor: A New Wave in Hungarian Architecture, Museum of Finnish Architecture, Helsinki
1982 Stockholm
1982 A Pécs-csoport kiállítása, Gödöllői Galéria, Gödöllő; Dombóvári Művelődési Központ, Dombóvár; Erzsébetvárosi Művelődési Ház, Budapest
1983 A Pécs Csoport kiállítása, Kölcsey Művelődési Központ Kisgaléria, Debrecen
1983 Országos Iparművészeti Kiállítás: „A tervezés értékteremtés", Műcsarnok, Budapest
1987 Hajlék: a Pécs Csoport építészeinek kiállítása, Budapest Kiállítóterem, Budapest
1987 Mágikus művek, Szombathelyi Képtár, Szombathely
1988 Eredendő formák, Fészek Galéria, Budapest
1989 Hajlék: a Pécs Csoport építészeinek kiállítása, Szolnoki Galéria, Szolnok
1991 Magyar organikus építészet (5. Velencei Építészeti Biennále), Velencei Biennále Magyar Pavilon, Velence
1991 Magyar organikus építészet, Ernst Múzeum, Budapest
1992 Magyar organikus építészet, Vancouver; Kossuth Lajos Tudományegyetem Díszudvara, Debrecen
1993 Magyar organikus építészet, Haus Ungarn, Berlin; Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony; Bukaresti Nemzeti Színház; Varsói Műszaki Egyetem; Politechnikai Intézet, Krakkó; Szeged
1993 Szín és építészet, Budapest Galéria, Budapest
1994 Magyar organikus építészet, Műszaki Múzeum, Prága
1994 Szinyei Merse Pál Társaság 1920/1992, Vigadó Galéria, Budapest
1996 Magyar organikus építészet (kiegészített anyag), Danish Architecture Centre, Koppenhága
1999 UIA 20. Kongresszusa, Peking 1999: építészek Magyarországról
2000 A műemlékvédelem táguló körei: az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítása, Budapest
2000 Új Atlantisz felé (7. Velencei Építészeti Biennále), Velencei Biennále Magyar Pavilon, Velence
2000 Új Atlantisz felé (7. Velencei Építészeti Biennále magyar kiállítása), Ernst Múzeum, Budapest
2006 Forradalom, építészet, képzőművészet, Kévés Stúdió Galéria, Budapest
2007 Organikus művészet, Pro Top Art Galéria, Budapest
2007 Építészeti kiállítás, Santiago de Chile
2008 Organikus művészet, Debreceni Művelődési Központ, Belvárosi Galéria, Debrecen
2009 A mindenség modellje, MODEM, Debrecen
2009 Folytatni a teremtést - Magyar élő építészet (Kós Károly Egyesülés jubileumi kiállítása), Iparművészeti Múzeum, Budapest
Adatkezelési tájékoztatóSütitájékoztató